Várady Zsuzsi

Főoldal Társulat Várady Zsuzsi

1981-ben születtem.

Gyerekkoromban nagyon szerettem
a balatoni nyaralásokat – feltörni a kavicsokat az ovi udvarán, mert belül csillogtak – a fagyit –pingpongozni – olvasni – a Drágám a kölykök összementek-et és a DirtyDancing-et – kacagni.

Karácsonykor nálunk Műsor volt otthon, az egyik nagymamám Ady verseket, a másik nagymamám Karinthy jeleneteket tanított be nekünk a tesómmal, erre jöttek még a négykezesek zongorán.
Emlékszem, ahogy apukám nagy fehér kártyalapokon kirakta és én egyszer csak el tudtam olvasni, hogy CICA.
A Gergővel folyton játszottunk és veszekedtünk és játszottunk és veszekedtünk és játszottunk és veszekedtünk.
Fel mertem mászni a fenyőfára, pedig mindenki mondta, hogy ne, és leszedtem a frizbit.
Amikor Mariann néni kérdezte, hogy ki hagyta ott a müzlit, nem szóltam.
A barátnőimmel romantikus, szenvedős hőstörténeteket játszottam; mindig volt ostorcsapás, menekülés, láz és önfeláldozás.
Anya.

Kamaszkoromban nagyon szerettem
Margitra járni – focizni – a csokit – a barátnőimmel beszélni, beszélni, beszélni – a kórust – a balatoni nyaralásokat a barátokkal – a Pretty Womant és a Holt Költők Társaságát – az almát és a szőlőt

A gyógytornás úszáson kerülgetni kellett a befőtt fejű néniket a Lukácsban.
4 soros szerelmi versikéket küldtünk körbe az osztályban, mindenkit megrímeltünk Szeretlek, imádlak Anna, jól áll kezedben a kanna színvonalon.
Felvettem videóra a tavaszi orgonaágat, a balatoni csoportos ronggyá ázást, a plüssnyuszim kalandjait. Egyszer fent felejtettem a vonaton a kamerám, de nem akkor veszett el.
Margiton imádtam játszani, beszélni, énekelni, táncolni, koncentrálni, fejgépezni, hangosítani, asszisztálni.
Aggódtam, hogy Ancsa azért esett le a lépcsőről a próbán, mert én nem jó helyre világítottam.
Lázadásaimról; a két legsúlyosabb konfliktusom szüleimmel: Apa – egyszer csütörtöki napon néztem tévét, pedig az tabunap volt. Anya – hónapokig nem vallottam be, hogy egy csomó 1-esem van franciából, a kis herceges röpdogák miatt.
A legjobb barátnőmmel kiültünk a Deák téri aluljáróba utcazenélni, hogy pénzt gyűjtsünk a másik legjobb barátnőnknek, hogy eljöhessen velünk síelni.
18 évesen felvételiztem színésznek, nem vettek fel, úgy megijedtem, hogy többet nem is mentem.

A 20-as éveimben nagyon szerettem
a Momentánt – egyetemre járni – a kávét – pénzt keresni – snowboardozni – a filmet és a színházat – a vasárnapi ebédeket – Az Amelie csodálatos életét és a Tudatlan Tündéreket – úszni – dolgozni

Mindenfélét próbáltam, ami film, de főleg színház: voltam drámatanár, tévés szerkesztő, werkfilmes, tolmácsgéposztó, lótifuti, szövegíró, dramaturg, honlapszerkesztő, lektor, rendezőasszisztens, fordító, dalszövegíró stb.
Éjszakákon át váltottunk világot, csináltunk színházat. Itt nagyon fontos a MI. Merthogy a színház csapatjáték. Új barátságok. Legfontosabb élmények:
A felejthetetlen Zalaszentgrótok Ascher Tamásnál. Még a tűzlétra tetején is jelenetet csináltunk. Minden lehetséges volt.
Az ezerarcú film szakos baráti társaság bandázásai, kirándulásai, házibulijai.
Csodás, inspiráló tanárok.
A Főiskolai (SZFE) és vidéki színházi szívások, álmodások, viták, kínunkban röhögések. Sok minden NTK-val.
Ugyanannyi kudarc, mint siker. Utólag fontosak, nagyon jók.
Londoni szakmai gyakorlat, fejtágítás, lélektágítás, világlátás és chocolate chip cookie. De minden külföldi út: Udine, Graz, Berlin, Krakkó.
Paradicsomi próbafolyamat Székelyudvarhelyen. Love and Money. Első drámafordítás.
A Katona.
A Momentán. De erről egyszer inkább majd írok egy regényt.

Mostanában nagyon szeretem

a táncot – a tanítást – az írást – a mango lassit – a jógát – a tanulást – a reggeleket – a filmes melókat – a magyar nyelvet – az imprót, az imprót, az imprót

Kezdenek összeérni a dolgok. Egy nagy közösbe összefolyni. Az impró és a dramaturgia. A cselló és a tánc. Az impró és az élet. Az írás és a szerelem.
Tanulom, hogy figyeljek többet a szívemre, kevesebbet az agyamra.
Hogy a pillanatban létezzek.
Ennek az évtizednek még több, mint a fele hátra van, nehéz válogatni. Ami szerintem tuti benne marad:
Külföldi mesterektől imprót tanulok. London, Seattle, ki tudja még hol. Kitágul a világ. Ezer élmény az impróról és magamról.
A tanítás nem várt öröm és ajándék. Imprót tanítok felnőtteknek, gyerekeknek, íróknak, színészeknek, gyerekeknek.
Születik egy unokaöcsém, aki újratanít mindenre, amiről azt képzeltem, megy. Legfőkébb: figyelni, befogadni, kíváncsinak lenni, bátornak lenni, csinálni, szeretni, adni, kapni tudni.
Amerikába kalandozok és ott inspirálódok, mint állat. (szakmailag, emberileg, magyarilag.)
Sokat nevetek.

Design & stratégia: www.cyberdurer.hu