Kiskovács Attila

Főoldal Társulat Kiskovács Attila

A Momentán Társulat tagja vagyok, kommunikációs tréningeket tartok cégeknek (2005- ), impró- és drámafoglalkozásokat vezetek gyerekeknek (2000- ), impróworkshopokat felnőtteknek (2007- ).
1977-ben születtem. Voltam gyerek. Másodszor is megszülettem, mikor Földessy Margit kreatív drámastúdiójában kezdtem működni. Van két diplomám, de úgy néz ki, megtréfált a sors, mert sose olyan munkát végzek, amihez ezek kellenek. (Magyar nyelv és irodalom, Magyar mint idegen nyelv).
Jött a DRÁMA! Dolgoztam több “iskola” képviselőjével, és gyakorlatban egyrészt sokat tanultam, másrészt sokat kísérleteztem – “hogy lehet másképp – szerintemmégjobbanhatékonyabban” És jött az IMPROVIZÁCIÓ, és a lehetőség, hogy ezt beszivárogtassuk: 1. a színházba (RögvEst), 2. az iskolába (drámaórák, impro-, és kommunikációs foglalkozások), 3. a céges kommunikációs tréningekbe. Teljesen új és működő foglalkozástípusokat és tréningtematikákat dolgoztunk ki.
Ehhez később új impulzusokat adott a pszichodráma, és természetesen sok pszichológiai könyvet olvasok. Fontos háttér, de a mi foglalkozásaink nem pszichodramatikusak és a tréningeken sem pszichologizálunk.
Harmadszor akkor születtem meg, mikor a Momentánt alapítottuk. Hiszek az általunk kifejlesztett módszerekben és látom, hogy szükség van arra, amit csinálunk. Ez jó érzés. Játszani is jó. És jó látni, hogy az emberek tudnak felszabadulni, megoldásokra törekedni és van humoruk.
Gimnázium végén a pályaválasztási tanácsadóban „az jött ki”, hogy „inkább állatokkal kéne foglalkoznom, emberekkel nem nagyon” és „folytatni valamit, nem teremteni”. Ennek beteljesítettem az ellenkezőjét: irtózatosan érdekel és izgat az emberek és csoportok működése, működtetése, az állatoké viszont nem annyira… (ezért sem hiszek a sztereotípiákban).

… Pedig eleinte Zoológusnak készültem, s azt gondoltam, majd a sivatagban hősiesen kutatom a mindenki számára ismeretlen állatfajokat, először magányosan, aztán odacsapódik hozzám egy nő, akit először nagyon utálok, végül egymásba szeretünk, és nagyon romantikusan élünk, amíg egy skorpió meg nem mar. (Amúgy skorpió vagyok).

Aztán volt egy rövid villanás: sebész szerettem volna lenni, ez az elmélet egy biológia-fakultáción dőlt meg (merthogy biológia-kémia tagozatos gimnáziumba jártam!), amikor is lehetőség volt meghatározni a vércsoportomat. Nosza, mondtam, meg is szúrtam az ujjam, és el is ájultam. A vércsoportomat azóta sem tudom. Annyi maradt ebből, hogy olykor szurkálódom…

“Te olyan szépen beszélsz!”, mondta az egyik tanár néni, és mentem mindenféle vers és prózamondó versenyre. Eleinte teljesen kudarcosan. Úgy látszik, az ezért a képességért felelős DNS-em volt a legéletképesebb. (Nyertem egy országos Kazinczy-versenyt az egyetemen, éltem már versmondásból, színházból, kommunikáció-oktatásból) (itt megjegyzendő, hogy ez nagyon nagy szerencse, ugyanis már hamburgert is árultam, raktáros is voltam könyvtárban – mi van, ha azok a gének dominálnak?!).
Amennyiben pályám az improvizáció, nem leszek pályaelhagyó. Viszont szeretném minél több embernek megmutatni, milyen a játék ezen a pályán és „mi minden történik itt velünk, veled és másokkal”.

 

 

Képek

Design & stratégia: www.cyberdurer.hu