Kelt: 2014. december 18th, csütörtök Szerző: Momentán Társulat Kategória: Blog Cimkék: , ,.

Sok testvérem van. Jól emlékszem egy karácsonyra, amikor a Jézuska egy asztali hokit hozott nekünk. Két csapat volt, a svédek és a finnek. Órákon keresztül játszottunk vele. A bátyáim rendre legyőztek, de valahogy ez nem számított, csak maga a játék. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nem én irányítottam a játékosokat, én magam voltam az összes játékos. És ami ezt az élményt újra és újra meg tudja teremteni számomra, az az improvizáció. De nem csak számomra, hanem bárki számára, aki van elég bátor és szeret játszani. Mik tehát a rejtélyes titkok, amik az improvizációt mint játékot működtetik?

improv-advice

1. Mondj igen-t!
Mondj igent mindenre. Fogadd el a veled játszók által felkínált ajánlatokat. Segíts megvalósítani mások ötleteit. Mondd, hogy igen, persze, természetesen, hogyne, naná, IGEN! Ha minden kérdésre igennel válaszolsz, egy egészen új világ nyílik meg előttetek – a lehetőségek és kalandok világa. Ez az, ami összeköt minket.

2. Légy a pillanatban!
Légy jelen testben és lélekben a játékban. Az a fontos, ami ITT és MOST történik veled és veletek. Ez az, ami felfedezésre vár. Ne azzal foglalkozz, hogy mit kell főznöd este vagy hova kell menned holnap, és ne azzal, hogy milyen béna mozdulatot tettél az előbb vagy mennyivel jobb mondatot is mondhattál volna. A pillanatban létezés azt jelenti, hogy nem idegeskedem azon, hogy mi fog történni, elveszítem az időérzékemet, és csak élvezem, hogy másokkal lehetek.

3. Figyelj!
A legegyszerűbb dolognak tűnik, talán mégis a legnehezebben megvalósítható. A figyelem azt jelenti, hogy meghallom, amit a másik mond, így képes vagyok reagálni rá, az elhangzottakra építeni. Azt jelenti, hogy nem a saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, hanem hajlandó vagyok befogadni a másik gondolatait, a másik világát. A legjobb imprósok, akikkel találkoztam, nem azzal tűntek ki, hogy nagyon elmés vagy szellemes dolgokat mondtak a színpadon, hanem azzal, hogy nagyon jól tudtak figyelni.

4. Ne akard irányítani a dolgokat!
Szeretjük biztonságban érezni magunkat, az ismeretlentől, kiszámíthatatlantól való félelem sokszor megbénít bennünket. De játék közben, a színpadon nem tarthatunk kézben egyszerre mindent. Csak a saját döntéseinkért vagyunk felelősek. Ha felismerjük azt, hogy más dolgokat nem irányíthatunk, azonnal lekerül rólunk a nyomást. Ebben az állapotban tudunk igazán kreatívak lenni, kapcsolódni másokhoz és boldogan létezni.

5. Merj hibázni, avagy hibák nem is léteznek!
Egy jelenet egy barlangban játszódik, majd az egyik szereplőtől elhangzik az a mondat, hogy ő bekeni magát egy kis napolajjal. Hoppá! Ez egy hiba. Az improvizáció és a hibák kéz a kézben járnak. Ha hajlandóak vagyunk kockáztatni, hibákat is el fogunk követni. De a társak azért vannak ott, hogy segítsenek kikeveredni ezekből a helyzetekből. Meg kell magyarázni, hogy miért igaz az elhangzott mondat, miért szerves része a jelenetnek az, hogy valaki egy barlangban napolajjal kenegeti magát. Így a hibák azok, amik végül meglepő és megismételhetetlen történetekhez és jelentekhez vezetnek. A hibák törik meg a rutint, káoszt idéznek elő, de ha sikerül megmagyarázni, igazolni őket, akkor sikerül a káoszból rendet teremthetünk. Hoppá! Ez nem is hiba!

Akkor most vannak hibák vagy nincsenek? Ha elfogadjuk, hogy hibázhatunk, akkor később sikerül megtanulnunk, hogy a kialakult helyzetre ne hibaként, hanem lehetőségként tekintsünk. Ezért nincs az improvizációban hiba vagy rossz ötlet, csak döntési helyzetek. A többiek minden döntését, ajánlatát tiszteletben kell tartani, és kapcsolódni hozzá jelentsen ez bármekkora kihívást. Mindenre lehet építeni, és minden, ami történik egy újabb lehetőség.

6. Bízz a másikban!
Nem szeretünk bízni a másik emberben, ha attól sebezhetővé és kiszolgáltatottá válunk. Bízni a többiekben azt jelenti, hogy bízom abban, hogy a társak nem fognak hülyének nézni, megalázni, kiszolgáltatott helyzetbe hozni. De koncentrálhatok a pozitívumokra is, bízhatok abban is, hogy valami jó fog történni velem, ahol együtt hozhatunk létre egy jó jelenetet. A legjobb imprószínészek bíznak egymásban és kisegítik egymást a bajban. Ezenkívül nagylelkűek és képesek meglátni, hogy mire van szüksége a partnerüknek, illetve a jelenetnek. Azonnal megtesznek mindent, hogy segítsenek társuknak, aki bajba kerül a színpadon.

7. Élvezd az egészet!
Sokszor elfelejtjük, hogy az improvizáció közös játék. És mint minden játék esetében, akkor a legjobb, ha önkéntes alapon veszünk részt benne, belemerülünk, és élvezzük azt. A játék során újra előtérbe kerül a gyermeki énünk, istenekké válhatunk, akik bármit megteremthetnek és bármit lerombolhatnak és feszegethetjük saját határainkat. Ha elveszítjük a játékra való képességünket, akkor megfosztjuk magunkat egy csodálatos világtól.

Ha újra elolvasod ezeket a pontokat, kiderül, hogy ezek nem is olyan bonyolultak, könnyű megérteni őket, de vajon alkalmazni is ennyire könnyű lenne? Koránt sem. Mindez idő. Rengeteg gyakorlás, hibázás és visszaesés árán lehet csak megtanulni őket. Sok visszajelzést kaptam már arra vonatkozólag is, hogy ezek az alapelvek az életben is mennyire hasznosak, mennyire megváltozik tőlük a hozzáállásunk a másik emberhez és ezáltal a szituációkhoz is. Ja, és még valami, egyébként ezeknek a gyakorlása csupa öröm és élvezet.

Molnár Levente

Egy hozzászólás tartozik ide “Az improvizáció 7 titka”

Szólj hozzá!






*


Design & stratégia: www.cyberdurer.hu