Kelt: 2016. október 2nd, vasárnap Szerző: Momentán Társulat Kategória: Blog Cimkék: , , , ,.

Most elárulunk egy titkot: amíg a társulat nagyobbik része nyáron Kapolcson a Momentán Udvarban szórakoztatta a többezer érdeklődőt, addig Várady Zsuzsi és Molnár Levi öt hétig Chicagóban, az impró fővárosában szívta magába a tudást annak érdekében, hogy hazatérve még jobb dolgokat tudjunk nektek megmutatni. Velük beszélgettünk.

IMG_1352

Egészen Chicagóig kellett utaznotok, hogy részt vegyetek ezen a képzésen. Miről szól ez? Miért olyan különleges?

Levi: 2013-ban hallottam erről az 5 hetes képzésről először, melyet a chicagói IO (Improv Olympics) szervez, mely a világ egyik legnagyobb impróközpontja. Már akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretnék egyszer oda eljutni. Most sikerült. Az IO egyébként arról (is) híres, hogy kitalált egy formát (amit Haroldnak hívnak), amit a világon mindenütt játszanak. És ezt a formát tanították meg nekünk egy intenzív kurzus keretében.
Zsuzsi: Az IO a longform improvizáció otthona. Ez a tananyag, amit mi megkaptunk 5 hétben, azt ők egy év alatt tanítják egyébként. Hétfőtől-csütörtökig 11-17 óráig folyamatosan imprót tanultunk. Képzelj el egy képzést, melyen 150-en vannak, a résztvevők 40 országból érkeznek. Egészen elképesztő érzés ez. 16 fős csoportokba voltunk osztva, melybe mindenki más képességekkel, nyelvi és imprótudással érkezett. Volt olyan is, aki életében nem imprózott és volt olyan is, aki 20 éve „nyomja”. 18-tól 70 évesig minden korosztály képviseltette magát. És persze minden héten más tanárral tanultuk az imprót.
Levi: Mi Magyarországról egyébként négyen érkeztünk, rajtunk kívül még a Momentán két vendégművésze, Palkovits Nóri a Grund Színházból és Varjú Nándi a Forimpró társulatból is részt vett a kurzuson. Persze négy külön csoportba voltunk osztva. És azon kívül, hogy hétfőtől csütörtökig napi hat órában imprót tanultunk, még voltak extra hétvégi worksopok is, amin részt vettünk, és persze minden este imprószínházat nézhettünk. Ők minden nap játszanak. 4 színházteremben megy esténként az impró, és minden este mindegyikben két előadást lehet megnézni. Egészen elképesztő lépték ez a magyar impróviszonyokhoz képest.

Megtanultatok tehát egy formát és orrvérzésig impróztatok, miben érhető tetten szerintetek a képzés ereje?

Zsuzsi: Hogy ennyit impróztunk folyamatosan, hogy mindaz, amit mi is tanítunk (hogy hibázás elengedhetetlen része a rendszernek), az átcsap a valóságba. Ha ennyire sokat játszunk folyamatosan, akkor értelemszerű, hogy lesz rengeteg “hiba” is. Csak éppen a jelentősége teljesen lecsökken, mert máris próbálkozhatsz újra és újra és újra. Felszabadultan fejlődni hatalmas ajándék. És persze vihetem tovább a saját játékomba, a tanításba, másoknak is át tudom adni. Az egy elképesztő dolog, hogy amit én vallok az impróról és amit eddig gondoltam, azt most még mélyebben értem és élem. Mást jelent számomra az, hogy mit jelent elfogadni a másik játszó ötletét vagy hogy megértettem: elég vagyok. Az a feladat, hogy a legjobbat hozd ki a másikból. Láttuk, hogy emberek hogy szárnyalnak a fejlődésben és persze ezt mi is megéreztük, átéltük. És persze csodálatos volt a csapat. Szerintem mindenki beleszeretetett a saját csoportjába.
Levi: Szerintem fantasztikus az, hogy összeteszel 16 különböző embert és függetlenül mindentől (nyelv, világlátás, tapasztalat), mindenkinek ugyanaz az a szenvedélye, hogy imprózzunk, hogy játsszunk. Nem tanultunk igazán új dolgokat, de sokkal mélyebben értettem meg, amit eddig tudtam. És ezek értek össze új tudássá. El kell fogadni a másik ötletét és tovább gondolni – ezt mi is tudjuk, sőt tanítjuk, de most elképesztő volt még mélyebben átélni és átérezni ezeknek a mondatoknak a jelentését és jelentőségét.

Miben volt egészen más ez a képzési szisztéma a mi általunk ismerttől?

Zsuzsi: Abban, hogy lement egy jelenet és arról kellett beszélni, hogy mi benne a jó. Ez a szemlélet egy magyar embernek? Hülyéskedsz? Nekem mint dramaturgnak, akinek az a feladata, hogy meglássa mi a rossz, hogyan lehet fejlődni? Ez egy életműködést átfordító dolog és tényleg új életszemlélet. Talán ebben érhető leginkább tetten a különbség.

Nyilván a nagyon sok pozitív és örömteli dolog mellett azért akadtak nehézségek is, nem?

Levi: Mondták az oktatók a képzés legelején, hogy nézzünk imprószínházat, de ne nézzünk minden nap, hanem menjünk haza pihenni. Hát ezt nagyon nehéz volt betartani és persze iszonyatosan fáradtak voltunk. Legalább heti öt előadást néztünk meg úgy, hogy közben nyolc órában képeztek minket. De még így is azt érzetük, hogy mennyi mindent nem néztünk meg.

Mit jelentett számotokra, hogy azért mégis csak négyen voltatok kint együtt, ismeritek, kedvelitek egymást?

Zsuzsi: Ez nagyon jó volt. Egy helyen laktunk, együtt jártunk bevásárolni, nem kellett mindenképpen mindig a többi csoporttárssal lógni, hanem tudtunk egy kicsit mi magunk is együtt lenni. Ami biztonságot jelentett.
Levi: 1 órára laktunk a képzési központtól. Mindannyian megreggeliztünk, elkészültünk és indultunk. Napközben képzés, délután pedig vagy shoppingolni mentünk vagy kimentünk a Michigan-tóhóz, ami százszor akkora mint Balaton! Este pedig színház. Elég későn vannak az előadások 8-kor és 10 kor általában. És persze én mindennap megittam legalább egy Dr Peppert… ☺

Sok imprószínházi élményt szereztetek, hogy látjátok ezen keresztül a Momentán helyét az imprós világban.

Levi: Chicagó az impró Mekkája, elképesztő mennyiségű imprószínház van. Mindenfélét láttunk, jót és rosszat. De arra egyértelműen rájöttünk, hogy nem a forma, hanem az előadó számít.
Zsuzsi: Nagyon sokszor láttuk, hogy még mennyi dologban kell fejlődnünk, de egyszerre tapasztaltuk azt is, hogy huh, mi milyen büszkék lehetünk magunkra és milyen jó úton járunk!

Hogyan tovább ezzel a megszerzett tudással?

Levi: Életem egyik legjobb döntése volt, hogy kimentem. Azt, amit kint tanultunk, szeretnénk feldolgozni és a saját szakmai munkánkba és különböző előadásokba beépíteni. Ilyen lesz például az idei évadban, novemberben debütáló Tandem is, mely előadásba számos imprótársulatból hívunk meg játszókat és hozunk létre minden alkalommal valami újat. Izgalmas lesz, remélem.
Zsuzsi: Érzem, hogy hat rám, hogy máshogy tudok működni bizonyos imprós helyzetekben. Nagyon szeretnénk a társulat többi tagjának is átadni a megszerzett tudást, például abban az új előadásban, amit most kezdtünk próbálni. De egészen gyorsan is tetten érhető a hatás, hiszen a Tandem mellett Levi most szeptemberben csinált rögtön egy egyszemélyes előadást, amit a Színházak Éjszakáján mutattunk be. És ez még csak a kezdet! Ráadásul a képzés alatt is nagyon sok pozitív, dicsérő kritikát kaptunk, szerettek, elismertek minket. Mi voltunk az első magyarok, akik ott voltunk és részt vettünk ezen a képzésen, azt gondolom, hogy jó képet festettünk a magyarokról, a magyar imprósokról.

Szólj hozzá!






*


Design & stratégia: www.cyberdurer.hu